A Nagy Háború

Ha Belgium kerül szóba az első világháború kapcsán, akkor akik jártasak a történelemben akár hős országként is emlegethetik. A jelző igaz lehet rá, hiszen Albert király parányi hadseregével képes volt fityiszt mutatni a német tábornokok átvonulási kérelmére és a vártakkal ellentétben szépen ki is tartott egy ideig. Sőt hála az angol és francia segítségnek Belgiumnak mindvégig volt olyan része a háború során, ahová német katona tartósan nem tehette be a lábát. Na de mindezekről majd később bővebben beszélek.

"Kis rabló - nagy étvággyal". Ezzel a címmel beszél a Képes Történelem Belgiumról. Lássuk miért is. Belgiumnak Afrikában lényegében Kongó egy része jutott mint gyarmat. II. Lipót H. M. Stanleyt küldte Közép-Afrikába, hogy intézkedjen. Lipót jól ismerte Stanley kalandos, gyűlölettel és rasszizmussal teli múltját, ezért választotta őt. Stanley nem is okozott csalódást: a királynak összelopott, csalt, hazudott magánbirtok olyan szépségesen elhízottra sikeredett, hogy Belgium hússzor elfért volna benne. Lipót tovább munkálkodott: igazgatási központokat, csendőrséget létesített a területen és kegyetlen adót szedett, melynek helyes betartását fegyveres erők figyelték. Aki nem volt hajlandó lehetetlen mennyiségűt termelni azt megbüntették: verés, csonkolás vagy halál. Ha nem az adózás vagy az ezelől menekvés ölte meg a négereket, akkor a vasútépítés. Természetesen a közvélemény felé előadott "civilizáció terjesztése" alatt Lipót hatalmas vagyonok felhalmozását értette. Az első világháború során nyolc és félmillió ember veszítette életét. Kongó lakossága Lipót ideje alatt 25 millióról 10 millió alá csökkent. Kétszer annyi emberi életet követelt ez a teljesen felesleges népirtás mint az első világháború !

Ezek után eltudjuk képzelni, hogy Anglia Belgium "megsértett szabadsága" miatt lépett be az első világháborúba? Nem érezzük kicsit ironikusnak?

II. Lipót

Stanley

"Ezek után a jól betanult antant jó és központi hatalmak rossz beskatulyázás erősen megkérdőjeleződik."

Ezen gondolatmenetemet folytatom gyakorlatilag akaratlanul is. Miért? Anglia azon behatárolt időintervallumon amiről beszélek gyarmatosít. Nyersanyag, föld, munkaerő, fejlődés, vagyon, gazdagság.. ezen fogalmakat és még sok mást tömörít magába ez a cselekvés. Mint azt valamennyien tudjuk az ezek alatt értendő dolgok előbb vagy utóbb megrészegítik az embereket és foggal-körömmel, csalással és szélhámossággal, de megszerzik azt, amit akarnak. Hasonló játszódott le Cecil Rhodes-sal, Dél-Afrika gyarmatosítójával is. Rhodes szegényen kivándorol Afrikába és dúsgazdagon tér vissza hála ismereteinek, no meg persze az aranybányáknak. Amikor ismét úgy dönt, hogy hajóra száll már mások a céljai: gyarmatosítani akar. Kezdésként elfoglalja a Zambezi folyó vidékét, létrehozza a Brit Dél-afrikai Társaságot. Hoppá! Baj van. Rhodes két nagy független néger államba ütközik: Matebelébe és Marotsébe. Matebelét csellel kiárusítja, majd a felkelést leveri mint vak a poharat. Marotse törzsfőnöke befolyás alá kerül, államát hamarosan telepesek lepik el. 1895-ben a telhetetlen Rhodes háborút indít a búrok ellen. Ügyesen megalkotta az ürügyet, felhozta mint megoldandó ügyet és már harcolt is. Kudarca után azonban, mint miniszterelnök megbukott.

A harcok sokáig folytak még, de végül a búrok felmorzsolódtak. Transvaal fővárosa Pretoria elfoglalása után a búr köztársaságot hozzácsatolták a brit birodalomhoz. Az elhúzódó háború lehetőséget adott Németországnak, hogy kihasználja a gyenge lábakon álló Angliát. Egyezség történt, Németország megkapta a Szamoa-szigetcsoportot. Az ellentétek okozta oldalak kezdtek egyre nyilvánvalóbbá válni.

Rhodes példája praktikus, hiszen Anglia, gyarmatosítása során az ő eszközeit előszeretettel alkalmazta.

Cecil Rhodes

Az 1870. július 19-ei hadüzenetben tetőzött Franciaország és Poroszország ellentéte. III. Napóleon császár tette meg ezt a lépést. Ha győz a császárság egyértelműen megerősödik otthon, hatalmát pedig kiterjesztheti. Ellenfele azonban nem volt más mint Otto Von Bismarck a legendás porosz kancellár, akit egyáltalán nem ért váratlanul a hadüzenet. Olyannyira nem, hogy a francia hadsereg teketóriázását megunva átvette a kezdeményezést és támadást indított. A háborúra már felkészült poroszok a nyár utolsó hónapjában Elzász és Lotaringia földjét taposták és több sikeres csatát vívtak a felkészületlen francia csapatokkal. A döntő ütközetre Sedannál került sor, ahol a Metz közelében rekedt francia csapatok megsegítésére igyekvő III. Napóleon súlyos vereséget szenvedett a porosz haderőtől. Miért fontos mindez? Két okból: nemcsak előidézője a párizsi zavargásoknak, de az első világháború tökéletes alkalom volt Franciaországnak, hogy ezen csúfos, szégyenletes vereségen elégtételt vehessen, területeit (ha lehet) kamatostul visszaszerezze, az őt ért "sérelmekért" kárpótlást követeljen.                       A vereség hírére tüntetések törtek ki Párizsban. A munkások hamarosan benyomultak a királyi palotába és kikiáltották a köztársaságot. A felállított kormány azonban elfogadta az addigra már Párizsnál járó németek megadási feltételeit, ami Elzász és Lotaringia egy részén kívül hadisarc fizetésére is kötelezte. A munkásságnak azonban nem volt kedve ezt így tudomásul venni és hogy követeléseinek biztos alapot tudhasson kikiáltották a kommünt. Noha rövid fenállása során a párizsi kommün nagyot alkotott, hamarosan az addigra Versaillesbe költözött kormány és az őket segítő porosz-német csapatok vérbe fojtották.

Ha 1870 előtti eseményekről is szeretnénk beszélni, akkor felhozhatjuk a krími, vagy az osztrákok ellen vívott fordulatos háborút. A párizsi kommün leverését követően az uraságok még nagyobb hatalomra tettek szert és ott folytatták a gyarmatosítást, ahol az abbamaradt. Korábban Franciaország meghódította Algériát, a Szahara nagy része a keze alá került. Háborúztak Kína ellen, Vietnám déli része és Kambodzsa francia gyarmat lett. Az új köztársaság megszállta Tuniszt és Madagaszkárt, tovább háborúzott Kína ellen és az ellenálló Vietnámot felmorzsolta.

Ezek után a jól betanult antant jó és központi hatalmak rossz beskatulyázás erősen megkérdőjeleződik.

III. Napóleon

A párizsi kommün kikiáltása

Ha a lehető legjobban megszeretnénk ismerni az első világháború kitörésének okait akkor mindenképpen bele kell pillantanunk a résztvevő hatalmak hátterébe, azaz, hogy mi és hogy történt velük az 1914 előtti években. Foglalkozni fogok Németországgal, Oroszországgal, Franciaországgal, Angliával, az Osztrák-Magyar Monarchiával és még sok más országgal is. Így tisztább képet kapunk azokról az okokról is, amik a Szarajevói merénylet mellett, vagy éppen mögött rejtőztek és kulcsfontosságú szerepet játszottak az első világháború kitörésében.