Az 1870. július 19-ei hadüzenetben tetőzött Franciaország és Poroszország ellentéte. III. Napóleon császár tette meg ezt a lépést. Ha győz a császárság egyértelműen megerősödik otthon, hatalmát pedig kiterjesztheti. Ellenfele azonban nem volt más mint Otto Von Bismarck a legendás porosz kancellár, akit egyáltalán nem ért váratlanul a hadüzenet. Olyannyira nem, hogy a francia hadsereg teketóriázását megunva átvette a kezdeményezést és támadást indított. A háborúra már felkészült poroszok a nyár utolsó hónapjában Elzász és Lotaringia földjét taposták és több sikeres csatát vívtak a felkészületlen francia csapatokkal. A döntő ütközetre Sedannál került sor, ahol a Metz közelében rekedt francia csapatok megsegítésére igyekvő III. Napóleon súlyos vereséget szenvedett a porosz haderőtől. Miért fontos mindez? Két okból: nemcsak előidézője a párizsi zavargásoknak, de az első világháború tökéletes alkalom volt Franciaországnak, hogy ezen csúfos, szégyenletes vereségen elégtételt vehessen, területeit (ha lehet) kamatostul visszaszerezze, az őt ért "sérelmekért" kárpótlást követeljen. A vereség hírére tüntetések törtek ki Párizsban. A munkások hamarosan benyomultak a királyi palotába és kikiáltották a köztársaságot. A felállított kormány azonban elfogadta az addigra már Párizsnál járó németek megadási feltételeit, ami Elzász és Lotaringia egy részén kívül hadisarc fizetésére is kötelezte. A munkásságnak azonban nem volt kedve ezt így tudomásul venni és hogy követeléseinek biztos alapot tudhasson kikiáltották a kommünt. Noha rövid fenállása során a párizsi kommün nagyot alkotott, hamarosan az addigra Versaillesbe költözött kormány és az őket segítő porosz-német csapatok vérbe fojtották.
Ha 1870 előtti eseményekről is szeretnénk beszélni, akkor felhozhatjuk a krími, vagy az osztrákok ellen vívott fordulatos háborút. A párizsi kommün leverését követően az uraságok még nagyobb hatalomra tettek szert és ott folytatták a gyarmatosítást, ahol az abbamaradt. Korábban Franciaország meghódította Algériát, a Szahara nagy része a keze alá került. Háborúztak Kína ellen, Vietnám déli része és Kambodzsa francia gyarmat lett. Az új köztársaság megszállta Tuniszt és Madagaszkárt, tovább háborúzott Kína ellen és az ellenálló Vietnámot felmorzsolta.
Ezek után a jól betanult antant jó és központi hatalmak rossz beskatulyázás erősen megkérdőjeleződik.
III. Napóleon
A párizsi kommün kikiáltása
